Shadow World
Little Birds - 1. felvonás

Egy cikken dolgoztam a megszokott kis kabinomban, ahol mindenki rálát a másik számítógépére, amikor megjelent a főnököm asszisztense, és hívatott az irodába. Hosszú ideje nem voltam már abban a cigaretta füstös szobában, amelynek minden egyes része ordított a kosztól, és az öregedéstől. Minden olyan régi volt, ahhoz képest, hogy a munka adom, Rob, kifejezetten energikus és fiatal volt, és nem tudott azzal foglalkozni, amivel kellett volna. A helység tisztítása biztos megterhelte volna a számláját. Ezért minden maradt.
Miután a nő betessékelt az ajtón, jól rám is csukta.
- Áh, Ren! Köszönöm, hogy ide fáradtál, tudod…
- Állj! Még mielőtt elkezdünk valamit beszélni, először és utoljára mondom, a nevem Rien! Nem pedig Ren! Másodszor pedig épp egy fontos munkában zavart meg. Lehet, hogy most Joe tiszta ökörségeket fog beírni a kutatásaimba. Kérem, halasszuk el ezt a beszélgetést, jelen pillanatban el vagyok havazva.
- Értékelem a munkádat, Rien! Elnézést kérek, hogy nem tudok minden ötszáz nevet megjegyezni, aki itt dolgozik, de most nem erről akartam veled beszélni. Nagyon kíváncsivá tett egy bizonyos épület. Egyik barátom mesélte, hogy nem messze a partoktól sétált Floridában, és ott egy SanaTorium nevű intézményt látott, de katonailag biztosítva volt a terep, így nem jutott be. Azt mondta, régi legendák fűződnek ahhoz az épülethez, és most eléggé kihalt az újság „Parajelenségek”-kel foglalkozó rovata, ezért úgy döntöttem, hogy utazz el oda, és derítsd ki, mi történt ott. Persze, egy ilyen veszélyesnek mondott útra nem mehetsz egyedül. Kapsz egy társat. – Majd megnyomott egy gombot, ami átkapcsolt a titkárához. - Jean! Hívja be kérem. Igen, őt! Köszönöm!
Nem telt el egy kis idő, mire egy másik kolléga jött be az ajtón, kb. ugyanannyi idős lehetett, mint én.
- Ő lesz a társam? – kérdeztem a főnökre meredve. Valahogy nem akartam elhinni, hogy ez pont velem esik meg. Velem, aki mindig mindent egyedül csinált.
- Igen, ő! Rien, bemutatom Anastasia Emersont! Kiváló munkát végez, ahogy te is. Ezért a két legjobb dolgozómat küldöm el arra a szigetre.

Alaposan meglepődtem, mikor Jean, Rob asszisztense megjelent az irodám ajtajában. Mindig is jóban voltam vele, de ezúttal nem a szokásos „Hogy vagy? Milyen volt a napod?” kérdéseket tette fel. Gondterheltnek tetszett, és ugyan megjelent arcán a szokásos bájos mosoly, de szeméig nem jutott el annak csillogása. Dermedten álltam az asztalom előtt, kezemben a dossziékkal egészen addig, amíg végül megszólalt:
- Ana, Rob szeretne veled beszélni. Velem jönnél?
- Természetesen, Jean. Baj van? – meredtem rá. Bizonyára ijedt arcot vághattam, mert Jean rögtön megenyhült és bátorítóan megszorította a kezemet.
- Semmiség, egy egyszerű konzultáció a következő munkádról.
Megkönnyebbülten fújtam ki a benntartott levegőt. Következő munka. Tehát nem akar kirúgni! Robbal sosem voltunk különösen jóban. Alapvetően jól kijövök az emberekkel, de ez a férfi… hosszú ideig egyszerűen kibírhatatlan. Azt sem tudom, hogy Jean hogy bírja. Bár az is meglehet, hogy csak azt nem tudom elviselni, ha valaki parancsolgatni akar nekem – márpedig drága jó főnököm kifejezetten szereti ugráltatni az embereit. Emiatt szinte mindennaposak a vitáink. Így persze tényleg nem lenne meglepő – még akkor sem, ha jól végzem a munkámat – ha ki akarna rúgni.
Körülbelül tíz percet várakoztam Jean íróasztalánál, mire Rob volt szíves behívni végre. Ez egész egyszerűen tűrhetetlen! Mégis mit képzel magáról ez az ember?! Azt hiszi, hogy ha neki nincs dolga, másnak sem? Idegesítő, hogy elveszi az időmet az ostobaságaival, aztán még ő van felháborodva, hogy lassan haladok. Lehet, hogy lassan, de az biztos, hogy alapos vagyok. Kitérek a részletekre. Én bizony nem fogok hazudni az olvasóknak csak azért, hogy érdekesebb legyen a sztori.
Mikor beléptem Rob irodájába, két dolgot konstatáltam: Az egyik az, hogy Rob nincs egyedül. Egy fiatal, talán velem egyidős lány állt az asztal előtt. A második pedig az, hogy a kislány olyan ijedten bámul rám, hogy az már idegesítő. Mi ez a fogadtatás?
- Ő lesz a társam? – kérdezte Robhoz fordulva. Nocsak, meglepődtél, drága? Én is!
- Igen, ő! Rien, bemutatom Anastasia Emersont! Kiváló munkát végez, ahogy te is. Ezért a két legjobb dolgozómat küldöm el arra a szigetre.
- Szép próbálkozás, de akármennyire is igyekszel, nem tudsz lenyugtatni. Van fogalmad arról, Rob, hogy mennyi dolgom van? Az olcsó kis pitizésed nálam nem válik be! – fordultam felé megvető tekintettel. Bárhogy is nézzük, szeretek vele veszekedni. Olyan izgalmas kis viták kerekednek ki belőle! És amúgy is szeretem gerjeszteni a feszültséget. A lányon is éreztem, hogy feszeng egy kicsit.
Viszont akármennyire is élveztem a kezdeti nyugtalanságot hármunk között, egyszerűen nem hagyott nyugodni a gondolat: sziget, Rien, ketten, jó munkaerő. Mégis mi folyik itt? Mit képzel Rob, azt hiszi, hogy valaki mással kezdek nyomozásba? Egyedül is képes vagyok arra, hogy összehozzak egy jó cikket.
- Elnézésedet kérem, drága Anastasia! – dörmögi Rob idegesítően felvont szemöldökkel. Tudom, hogy nem gondolta komolyan. – Mindenesetre, hadd magyarázzam el, hogy mi folyik itt, mert bizonyára Jeannel nem erről beszélgettetek kint olyan hevesen.
Elpirulok ugyan a leleplezés és Rien kutató tekintete alatt, de végül lazán vágom oda a szavakat: - Hallgatlak.

- Üdv, Rien! Anastasia Emerson vagyok. - kezet fogunk. - Először is, szeretném leszögezni, hogy nem lelkesedem azért, hogy közösen dolgozzak valakivel az ügyön, mert egyedül is képes lennék erre, de... ha már ide jutottunk, örülök, hogy megismerhettelek!

- Kedves Anastasia, én sem lelkesedem az ötletért, de valahogy csak kibírjuk egymás mellett, nem? - hátrébb léptem egyet. Azzal a főnökünk, Rob a kezünkbe adta az olyan információkat, ami majd segíteni fog majd nekünk az írásban. Ahogy kiléptem az irodából, és elmentem a helyemre a táskámért, hogy végre hazajussak, Anastasia követett, hogy megbeszélje velem, miképp fog zajlani a kutatásunk/cikk írásunk.

Halkan mormogok valamit arról, hogy milyen udvariatlan dolog, ha valaki csak úgy faképnél hagyja a másikat, de Rient láthatólag ez mit sem érdekli. Mindenesetre, tényleg van mit megbeszélni, pláne az utazásról.
- Amondó vagyok, hogy először kezdjünk kutatásba a neten. Veszélyesnek tűnik a hely, és mivel nem nagyon ismerjük egymást, nem tudom, mire vagy képes. El tudsz-e  menekülni, mennyire gyorsan tudsz futni, szóval érted. El kellene mennünk edzeni is, és később induljunk útnak. Nem kell kapkodni. Robbal majd beszélek erről. Biztosan belemegy.

- Túl sokat jár a szád, kedves. - szögeztem le, és már mentem is a kijárat felé. - De minden bizonnyal igazad van. Nem ismerjük egymást. És szerintem nem is fogjuk. Mindenki csinálja a maga dolgát. - Mikor kiléptem, rettenetes borús idő fogatott. Nem akartam Anastasia-val ilyen bunkó lenni, így hozzá tettem a legkedvesebb, és leghalkabb módon.
- Add meg az email címedet, és ott beszélünk még. Rohannom kell! - mosolyogni akartam, de valahogy nem vitt rá a lélek, főleg hogy még hétfői nap volt, és ezren voltak az utcán.

Ez a lány kiakaszt. Komolyan, hogy lehet velem ilyen? Velem mindenki kedves! Mindenkivel kijövök... Mégis, kivel van gond? Velem tuti nem.
Odanyújtok felé egy névjegykártyát. - Tessék, itt van. Remélem, hogy közelebb kerülünk majd a munka segítségével egymáshoz! - mosolyodtam el, és ezennel tudtam, hogy én nyertem: igaz mosolyomtól szegény kicsi Rien megborzongott. Egy null, drágám!

- Köszönöm. - fogadtam el, de a mosolya dermesztő volt. Alig tettem néhány lépést az utca másik felére, éreztem, hogy az egyik kezemen nincs súly. Ami nagy baj, mert pont azon a kezemen nem volt súly, ahol a táskámat tartottam. Mikor hátranéztem láttam, ahogy a mocsok ott fut vele, és Anastasia arcát is, aki teljesen meg volt döbbenve. Neki duráltam magam, és teljes erőmből elkezdtem futni a rohadék után. Biztos akkor vehette el a táskám, mikor a névjegykártyát raktam a pénztárcámba...És csak egy dolog lebegett a fejem felett. Vissza kell szereznem a táskámat!

Meglepődtem, mikor megláttam Rien arckifejezését, és rögtön abba az irányba fordultam, ahová ő is nézett, és végre rájöttem, mi a probléma: ellopták a táskáját. Micsoda szemétség! Ki tudja, mik voltak benne, lehet, hogy a munkájához szükséges iratok. És akkor ismételten majdnem sokkot kaptam: hiszen a közös munkánk papírjai is nála vannak!
Amúgy is szándékoztam neki segíteni, de ez a még szégyenteljesebb helyzet előhozta belőlem a vadállatot. Kicsatoltam a magassarkúm pátjait és ledobtam a földre, Majd a srác után iramodtam.

Hiába loholtam annyit. Nem találtam meg azt a rohadékot, és az oldalam is beszúrt. Kb. minden adatot, ami a kutatáshoz kellett, el veszítettem. A falnak dőltem , és csak akkor láttam meg Anastasia -t, aki a hátam mögött ugyanúgy szuszogott, mint én.
- Ez egy kicsit elszaladt. - mondtam, és abba az irányba néztem, amerre a fickó ment. - Mhajd... kölcsön adod... a fontosabb információkat? - nyögtem ki, de alig kaptam levegőt. - Jól....jól esne e...egy kis víz. - s leguggoltam a földre.

Szuszogva ugyan, de odakocogtam Rienhez és felsegítettem.
- Húzd ki magad és vegyél mély levegőt. Tudom, hogy nem könnyű, de jobb lesz, gyerünk!
Nagy nehezen rávettem, hogy azt tegye, amit mondtam, majd mikor már lelassult a szívverése, a vállát átkarolva siettem vissza vele az épülethez. Az ajtóban felvettem a cipőimet, majd betereltem kolleginámat az ajtón és egyenesen az irodámba vezettem. Közben megkértem Petert, a szomszéd irodában dolgozó fotóst, hogy hozzon egy pohár vizet, mire ő rémült arccal rögvest a konyha felé vette az irányt.
- Nos, Miss Hourman, úgy tűnik, az égiek mégis azt akarják, hogy beszélgessünk! - mondtam, miután mindketten helyet foglaltunk a fotelekben.

- Igen, valóban. - majd elfogadtam a pohár vizet, és igazán jól eset a száraz torkomra. Keresztbe tettem a lábamat, és csak néztem egy darabig. Egyikünk sem akart megszólalni, míg egy gyors mondattal félbeszakítottam a kínos csendet.
- Szóval akkor a kutatások. - néztem az asztalon levő dossziéra. - Elkezdjük, vagy sem?

Meglepetten néztem a lányra. Nos, nem erre gondoltam a "beszélgetés" alatt, de ám legyen. Rajtam aztán nem fog ki!
- Természetesen.
Ezzel elindultam a székem felé, és csodás laptopomat életre keltve felé fordultam, hogy ő is láthassa, mire bukkantam.
A legtöbb cikkk történelem. Mikor épült, ki építette, tervező és hasonlók. Mindig is utáltam az épületekről szóló meséket, de a kísértethistóriák tetszettek. Temető felé épült szanatórium? Áramütés? Oké, benne vagyok! Ráadásul a meseszép képek magáról az intézetről...! Egyszerűen elbűvölve meredtem a gépemre.

 
Welcome

Hallottad ezt a hangot? Valakí itt ólálkodik a környéken...Egy sikítás....

Üdv mindenkinek! Meglepődtetek a kis nyitó beszéden? Nos, ez egy kicsit jellemző lesz az oldal hangulatára. Ugyanis egy olyan történetet alkotunk, amit eddig még nem sokan láttak, vagy nem írtak, tehát ez nem sablonos történet, garantálhatjuk! Aki szereti a borzongást, a kémkedést, a detektív dolgokat, vagy ne talán a csöpnyi romantikát drámával fűszerezve, annak ezt a történetet ajánljuk. 
A történetet felvonásokba/szerepjátékként írjuk, de minden megtalálható az oldalon.

Jó olvasást kíván a portál két szerkesztője, Minaru és Luna. 

 
Navigations
HomeLittle Birds Episodes Admins
 
Gossip
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

 

 

 

 

 

 


Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre